Hatalmas restanciám van írásilag, tudom, de a klíma nem kedvez se nekem, se a múzsáimnak. A mostani időjárással kapcsolatban Cseh Tamás nagy sikerű nótája jut eszembe, a Rajtam maradt télikabát, aminek külön története van, az esküvőmig nyúlik vissza. Az első férjemmel nem sikerült túl komolyan venni a nászt, pénteken délre foglaltunk időpontot és 10 percre gondoltunk. Az anyakönyvvezető mélyen felháborodott erkölcseiben, amikor közöltük, hogy itt semmiféle romantikázás, szavalás meg ilyesmi nem lesz, csak két tanú, négy szülő, meg mi.  Végül, hogy boldog legyen szegény, abba beleegyeztünk, hogy zene és gyertya legyen. Úgy gondoltunk, hogy lemegy  majd Cseh Tamásnak a “Most elmondom, mid vagyok, s mid nem neked” c. nótája, aztán mindenki megy a dolgára.

Csakhogy…az én drága exem az apámtól úgy kérte meg a kezemet, hogy egy darab tevét hajlandó adni értem (amit utólag keveslek). A nász napján, mivel becsületes ember, megjelent egy darab plüss tevével, amit egy kötélen vonszolt maga után,  másik kezében kettő darab a melegtől ívbe hajtott gyertyával, mert azt a kocsiban felejtette, és az augusztusi hőségben U alakúra olvadt.  Az én csokrom se volt kifogástalan: esküvő előtt még kiruccantunk a veresi tóhoz halnézőbe, ahol a a technikás horgász beleejtette a gazt a vízbe, és az enyhén csapzott lett. Szóval mi próbáltunk komolyan araszolni az “oltár” elé, amikor is a technika ördögének jóvoltából a  lírai szerelmi vallomás helyett felcsendült az a bizonyos Rajtam maradt télikabát. Így fulladt hát röhögésbe az esküvőm.

Mostanság gyakran emlegetem a fenti nótát, mert most is rajtam maradt a télikabát, így március végén, de valahogy most nem vidulok rajta…a 6 fok már bódottág. Néha van valami fényes korong az égen, de senki nem tudja, mi az. Az egyik ilyen alkalommal elmentem Yorkba, hogy rosszkedvem telét tündöklő nyárrá változtassa át. Majdnem sikerült is, de egy speciális szókincsfejlesztő kurzus (sleet, hail) beleköpött a levesembe. De azért vegyük sorjába, mit láttam York-ban, amíg fel nem adtam a hidegben való bóklászást. Majd lesz még York reloaded, de most csak ennyi.

A legelső és legfontosabb a Jorvik Viking Centre, ahol sajtos egy nyamvadt Viking sincs, viszont gyerekeknek pompás időtöltés. (http://jorvik-viking-centre.co.uk) Igazából nem tudom, mit is reméltem, gondolhattam volna, hogy nem lehet őket katalógusból rendelni…kár.

A legfontosabb látni és sétálnivaló a várfal, ami, hogy képzavarral éljek, majdnem 2000 évre és méterre nyúlik (vissza), rajta sétálva meg lehet csodálni a mindenhol virágzó nárciszokat. Wordsworth versét szerintem csak az angol tájon érti meg az ember…és azok a táncoló izék nem tűzliliomok, hanem bizony nárciszok. Ilyenek:

Továbbcsattogva belebotlunk a Clifford’s Towerbe és annak szomorú történetébe (itt olvasható: http://www.historyofyork.org.uk/themes/norman/the-1190-massacre) , és borsos belépő díjába (ne menjetek be, 4 fontot nem ér.)

York fő turistalátványossága a “The Shambles”, ami egyike a legjobb állapotban megőrzött középkori utca, ezer apró turistacsalogató bigyóval, irgalmatlan mennyiségű “Keep Calm” souvenirrel, Union Jack-es mindenfélével.

 

Minden angol barátunk a lelkünkre kötötte,  hogy ha York, akkor a legendás Betty’s Tea Room kötelező program. A klasszikus high és low tea élményért lehet sorbanállni igen hosszan, (átlag 30-40 perc, mire asztalt kap az ember) a pincérek meg Csengetett M’lord stílusban nyomják, cserébe egy süti-tea kombóért ott lehet hagyni 10 fontot. Alsóhangon.

Sajnos, ennél a pontnál feladtam, mert jégesőbe és üvöltő szélekben (muhaha) nem szeretek csatangolni. Legközelebb a sárga tengeralattjáróról jelentkezem.